- KRÉTA
- Pénziránytű Bázisiskola
- Rólunk
- Felvételizőknek
- Tanulóinknak
- Diákélet
- Dokumentumok
- ERASMUS+
Egy drámaórán vettünk részt, amely igazán különleges és emlékezetes élményt nyújtott számunkra. Az óra középpontjában egy rendező és két színész állt, akik a rendező régi emlékeit idézték fel. A történet a rendező nagymamájáról szólt, aki a holokauszt idején, még tinédzserként élt. A nagymama ezeket az emlékeket a 16 éves unokájának mesélte el, aki maga a rendező volt.
A történet akkor vált különösen érdekessé a rendező számára, amikor a nagymamája kapott egy levelet, benne egy kérdőívvel. Ha kitöltötte volna, jelentős pénzösszeghez juthatott volna. Amikor a rendező apja – akit az egyik színész játszott – értesült erről, nagyon ideges lett. A nagymama – akit a másik színész alakított – mintha a saját múltjába mélyedt volna vissza, és ő is feldúlt lett a fiára. Az unoka csupán a családja történetét szerette volna megismerni, de ez feszültséget szült a családtagok között.
Az óra rendkívül interaktív volt: a jelenetek között mi is hozzászólhattunk, és megoszthattuk véleményünket. Nagyon élveztük ezt a lehetőséget, mert így még közelebb érezhettük magunkat a történethez. Az egyik jelenetben például elmondtuk, hogy furcsának találtuk, hogy a süteményes dobozban nem varrókészlet, hanem süti volt. Mindez azonban nem csökkentette az óra élvezeti értékét.
A végén kiderült, hogy valójában nem egy előadáson, hanem egy drámaórán vettünk részt, amelyet maga a rendező – az unoka – tartott. Ő drámatanár, és célja az volt, hogy a diákok ne csupán passzív nézők, hanem aktív résztvevők legyenek. Bár fáradtak voltunk, mivel az óra későn kezdődött, mégis nagyon élveztük, és rengeteget tanultunk belőle.
Ez az élmény nemcsak szórakoztató volt, hanem mélyen meg is érintett minket. Elgondolkodtunk a múlt és a családi történetek fontosságán. A drámaóra során megtapasztaltuk, hogy a színház és a dráma milyen hatékony eszköz lehet az érzelmek és emlékek feldolgozásában.